Amikor Kukorica János betéved Iluskához
6. jelenés
(részlet)
Koltón, valamikor tökre régen.
"Könnyelmüség szárnyát
Válláimra vettem,
És a csapodárság
Pillangója lettem."
Kukorica Jancsinak hívnak engemet! - az akkor még nekem idegen férfi ordítására ébredtem. Riadtan kikukucskáltam a szénaboglya mögül.
Megérkezett a tivornyázásból a gazda és nyílván vendéget is hozott magával a kocsmából. Viktor mordult egyet mellettem, a hátára fordult, és halkan motyogni kezdett. Nyílván az egyik szerepét szavalta álmában, de nem értettem belőle semmit, mert mindent elnyomott Kukorica Jancsi kántálása.
Szívem a torkomban dobogott, csak az uram, a Petykó meg ne lásson.
Arra gondoltam, hogy talán az ismeretlennek köszönhetem a vesztemet, de az ő állapota lehet egyben a kiút is szorult helyzetemből. Egészen közel jártak már. Viktor szájára tapasztottam a kezem.
- Hiába, Sándor nem bírja az italt - röhögött a gazda, aki szintén nem volt már szomjas.
- Mondom KU-KO-RI-CA JAN-CSI... Az-AZ JÁ-NOS VI-TÉZ, maholnap pedig... TÜN-DÉR OR-SZÁG FE-JE-DEL-ME!!!
- János vitéz!? De Sanyi, a lovat se tudod rendesen megülni, még Petykót is megizzasztottad, mire eltaláltad a helyes irányt.
- TÖ-RÖK-VE-RŐ KUN! EL-LÁ-TOM A BA-JÁT A...
- Neked látták el a bajod a törökök leszámozottai, te, hát nem összevesztek a szádon a kocsmában az erdélyi asszonyok!? Úgy kellett kimenekíteni a...
- AL-FÖL-DI LE-GÉNY VA...
Itt távozott Kukorica Jancsiból a vacsora.
- No jól van - dörmögte Petykó. Egyetlen mozdulattal a hátára vetette a leharcolt János vitézt, és elindul a kastély bejárata felé. Mikor megnyikordult a kapu, hát uzsgyi, gyorsan nekiindultam a rétnek a galyiba felé. Futottam, ahogy a lábam bírta. Bizonyosra vettem, hogy amint Petykó ágyba dugta a vendéget, rögtön iramodik haza, hogy jól meggyömöszöljön. Persze szigorúan azután, hogy befalja a számára félrerakott tésztát.
Hát ez van, nincs mit tenni, ítélj el, én ilyen vagyok. Más már rég elbocsátott volna, de a gazda is csak olyan, mint a többi földi férfi: amikor már csak hálni jár belé a lélek, ha lehet egy utolsó kívánsága, ha egyszer megkóstolta, akkor neki a Pila Anikó pillangója kell.
Egy szakácslány bére ugyan mire elég? Rendesen alul vagyok fizetve. Valamiből élni kell, hát az ember úgy ügyeskedik, ahogy tud... csinálja azt, amihez ért, de hidd el nekem Emília, senki nem tud olyan kelt tésztát dagasztani, mint én, és nem igaz, hogy kispóroltam belőle a matériát, vagy lószőrt meg asszonytejet kevertem vóna bele. Még csak titok se volt, hogy árulom őket, mert ez egy közös üzlet volt a gazdával. Alkalmanként ugyanis, ha kifogytam az alapvető nyersanyagból, hát besegített: adta hozzá a maga tojásait. Főleg farsang idején volt jelentős a megrendelések száma, a jónépek - vékony és sovány, kis menyecske, vagy öregasszony, fiúcska, vagy nyalka legény: mind betegre zabálták maguk belőle.
S aztán, mikor mink Petykóval úgy összegabalyodtunk, hogy asszonyának is fogadott, hát mindenki fogadásokat kötött, hogy az ördög kocsisa a két szép szememért vagy a pillangós fánkomért csapott e le rám, és aggódtak nagyon, hogy mi lesz, ha majd eszébe jut a háztájnál törvényt hozni, hogy nincs több mutyizgatás, sityi-sutyi árulgatás, feleáras szombatok.
De ezt a forróvérű, delejes tekintetű Ördögöt leszámítva azt mindenki tudta jól, hogy ha a fánkjaimat még csak csak sikerülhet, de a lábam közit, azt nem lehetett kisajátítani...
Enyim vagy, enyim vagy, csak enyim vagy - morogta a gubancos hajamba, s ilyenkor a tészta gyakran odaégett.
De kísérletezős típus voltam, ami azt illeti. Konyhában és hálószobában egyaránt. Petykó olyan volt, mint egy villámlás a nagy viharban, Viktor meg olyan, mint egy nagy, szagos-színes virág. Belébódult az ember, mindent elfelejtett, s azok a hosszú, vékony ujjai... A lényeg, mi lényeg, hogy neki sem voltak hátsó szándékai, először csak fánkjaimat akarta, de aztán odaszokott a szoknyámhoz is.
Aznap megúsztam.
Másnap este már nem voltam ilyen szerencsés.
Bikacsíkkal kéne téged kikergetni a világbúl!
Ordította Petykó és a nyakamat szorongatta.
A semmiből bukkant elő...
Most komolyan Emília, hogy segítsek rajtad!? Hát megszakasztod a történet lendületét! Mi az, hogy nem tudod, mi az a bikacsík!?
Túl sok időt töltesz a kísérteteiddel meg a könyveiddel.
Hát nincs mit tenni, ha ennyire érdekel, most felvilágosítalak. Van a bikának az a nagy, földig érő f@sz@...
Szóval ott tartottam, hogy Petykó ujjai a nyakam köré fonódnak, Viktor meg falfehéren, kétségbeesetten a gatyamadzagját kötögette. Petykó úgy döntött, hogy a színész nem számít. A hajamnál fogva ráncigált át a réten.
Hogy a rézfaszú bagoly cseszne ketté!
...