Emília néni naplófeljegyzéseiből 1.

Amikor Kukorica János betéved Iluskához című novellámból a blogon is olvasható részletnek úgy szakad vége, hogy az elbeszélő férje épp rajtakapja a mesélőt, hogy szeretőjével enyeleg. A felbőszült férj a hajánál fogva rángatja haza a forróvérú asszonykát, válogatott káromkodások közepette. Így hangzik el az idézet rész záró akkordjaként a következő mondat: 

Hogy a rézfaszú bagoly cseszne ketté!"

Ennek okán Emília néni lefordított a naplójába egy cikket, amely egy angolnyelvű folyóiratban, a Pribble and prabble-ban jelent meg.

A rézfaszú bagoly

Az el nem veszett, és meg nem talált nagyhúgylöki Bestiárium Hungaricum 256. oldalán rögtön a rezescickány után és a rézhasú medve előtt olvasható az alábbi meghatározás:

"A bagolka eel jüve Szent Ivan ijjelikor, s azon szeep szuuzecnec, kicnec ablaka alatta fojtonist uhog, s faracaval ablakon kocog, forro lesz az verüc, s rögtön minden ajhatatos dologot felednec, s azon evben meg szeretöt keresnec, s addig uzecednec, meg nem lesz belöle germec. Ilen germec, ha vilaagra jün, bizvas taltos vagy boszorkan leszen."

Gonosz babona ez, mert a rézfaszú bagoly valójában nemes, őshonos magyar állat. Nemzeti szimbólum lett volna belőle, de szemérmetes őseinknél a turul beelőzte.

Britt tudósok bizonyították, hogy bár a fémes mellékíz miatt az állat húsának fogyasztása nem túl kellemes élmény, azonban a benne rejlő különös enzimek miatt már egyszeri elköltése is rendkívüli termékenységet idéz elő. Ezért a húsának ára mintegy százszorosa a szarvasgombáénak a feketepiacon.

Állítólag a 16 gyermekes Mária Terézia is kapott egyet nászajándékba...

Emília néni megjegyzése a fordítást követően:

A Magyar Tudományos Akadémia Különösen Ritka és Igen Furcsa Állatok Tudományos Osztálya ahelyett, hogy veszélyeztetett fajjá nyilvánítaná, tagadja létezését. De a tudósok egykor ugye a kacsacsőrű emlőst is szélhámosok fércmunkájának gondolták.