Ó Júlia, miért vagy te Júlia?

Jókai a kortárs magyar irodalomban 3.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Dohány utcai Schiller-ház.

Ebben élt, éldegélt egy szépreményű költő és egy feleség.

Aztán beköltözött hozzájuk egy világszép mesemondó.

Egyikőjük szerelmes lett.

Mindenki majd' bele bolondult.

Úgyhogy gyorsan ki is költözött.

A Petőfi házaspártól, Jókai Mór. Állítólag a Laborfalvi Rózával bimbózó kapcsolata miatt. Ez az általános vélekedés. A hivatalos verzió. A rendelkezésünkre bocsátott források alapján körvonalazott, tudományos tényállás. Erről azonban majd később, más hangvételben. 

Ismerkedjünk meg a Jókai-Petőfi barátság megszakításával kapcsolatosan egy alternatív történettel: Szilasi László regényében az igazi ludas Szendrey Júlia lesz.

"Az asszony is izgága volt meg kicsi, de őt nem szerette Móricz. Üresen forgott, próbálta mímelni a férje igazi lendületét, de valójában nem volt gondolata. Azt viszont világosan látta, hogy a lakótársuk, ez a magas, lassú, szőke hajú és kék szemű, komáromi ember sokkal szebb férfi, mint az ő alföldi ura. Regényíróként nem is tehetségtelenebb. És ha kicsit beletekintett az eljövendő időbe, azt is látnia kellett, hogy amint az ő költője hegyes kis pocakot ereszt és meglassul, népszerűségében is előretör majd ez a csendes mesélő, politikus lesz belőle, meg nagyhatalmú szerkesztő, mellette gyorsabban gyarapodna az estélyi ruhatár. Nem volt igaza, nem lett sem pocak, sem gyors előmenetel, de a nő kezdeményezett. Móric tájékoztatta Sándort. Egymást jobban szerették, mint bárki nőt. Aztán Móric elköltözött."

Szilasi László, Temetési dicséret (Mitológia)

Amíg másokkal voltunk, Bp., Magvető, 2016, 102.

Jókai emlékeiben a Szilasi féle fikcióban Júlia valóságos femme fataleként tűnik elő, aki számára az írófeleséggé válás nárcisztikus hajlamainak kielégítésére, szerzői ambícióinak megalapozására szolgál. Az idézet legelképesztőbb részlete a gyarapodó ruhatár reménye. Ha mást nem is, azt biztosan állíthatjuk, hogy Szendrey Júlia, ha a családi háttere által biztosított gyarapodó ruhatárat, azaz a nemesi életformát, apja által kínált egzisztenciális biztonságot hagyta ott egy nyomorgó, bizonytalan jövőjű költőért.

E regényrészlet mintegy megidézi - s reményeim szerint nem veszi véresen komolyan, hanem tulajdonképpen parodizálja - a Jókai korabeli jellegzetes gondolkodást a hírhedt költőfeleségől. Szendrey Júlia egészen a közelmúltig szinte kizárólagosan mintegy a magyar irodalom George Sandjaként, forróvérű szépasszonyaként, vígözvegyeként van jelen a hagyományban, akinek Horváth Árpáddal történő házassága, s emellett még Petőfinéként közreadott naplója alapján a kortársak és az utókor abszurd következtetésekre jut mind erkölcsiségét, mind szexualitását illetően.

"Temperamentumos, ideges teremtés volt, hogy dacos is volt, azt megmutatta apjával szemben. Huszonkétéves volt, szép és kívánatos volt, ahogy régen mondani szokták, érdekes özvegy... Bizonyára nem élte az aszkéta özvegy életét... S kellett, hogy legyen benne valami nem közönséges érzéki vonzóerő, amit a közepes nők általában bűnnek szoktak ítélni más nőknél."

Schöpflin Aladár: Szendrey Júlia, Nyugat, 1930, 12. szám

Szendrey Júlia

Forrás: Digitális Képarchívum

https://keptar.oszk.hu/ 

S akkor Schöpfin Aladár idézett véleménye még az egyik legfinomabb vélemény, amely legalább Júlia rendkívüliségét nem tagadja amellett, hogy sejteti hetéra természetét. A költőnő innen nézve egészen úgy járt, mint Magdalai Mária: csupán 2016-ban jutott eszébe az aktuális és illetékes hivatalnak - azaz az egyház fejének, Ferenc pápának - kinyilvánítania, hogy egy bizonyos Jézus Krisztus körül sertepertélő asszonyról nem prostituáltként, hanem apostolként kell megemlékeznünk.

Szendrey Júlia személyéről mind a mai napig erősen élnek a köztudatban hamis berögződések, amely részben a Petőfit övező kultikus tisztelet, részben saját korának megalapozatlan vádjaiban gyökereznek. A vádak a közélet minden szegletéből csak úgy sorjáznak Júliára, így ezek özönében lesz csak igazán beszédes a hallgatás. Arany János, míg élt, csöndben maradt, persze suttyomban megírta az igencsak elfogultra sikeredett Honvéd Özvegyét, de a maga tapintatos módján csupán az asztalfiókjának. Azonban Arany László jóvoltából a rímbe szedett vádirat napvilágra került, és tovább mélyítette a negatív Júlia képet.

Arany rejtőzködő vádiratával szembehelyezhető Jókai hallgatása. Jókai előszeretettel gyártott legendákat önmagáról, kortársairól és a Petőfi házaspárról is. Mintegy ügyeletes Háry Jánosként egész életében rendíthetetlenül táplálta azokat, de amíg Sándor állítólagos hűtlenségéről hosszasan értekezett. addig a Júlia szexualitásáról és vígözvegységéről kialakuló diskurzusban nem vállalt szerepet. Bár a rossz nyelvek szerint nemigen csípte őt. A szerző örökbefogadott lánya, III. Róza állítása szerint Szendrey Júlia egyike volt azon kevés asszonyoknak - egykezedenmegtudodszámolnihogymennyi -, akiket Jókai szívből gyűlölt. Ám mindaz, amit Jókai Róza természetéről és rágalmairól tudunk, kétségbe vonhatják szavahihetőségét.

Hogy Jókai valójában mit gondolt Júliáról, mint emberi lényről, mint fért meg vele egy lakásban, s hogy élte meg mindazt, ami az asszonnyal történt Petőfi halála után? Hát, arra nézvést nincsenek adataink. Tudniillik, csak azt olvashatjuk, miként propagálta naplóját az irodalmi nyilvánosság számára. Az itt elhangzó dicsértekből nem következtethetünk véleményéről annak egyértelmű reklámfunkciója miatt.

Amit azonban elmondhatunk Jókai hallgatásának okáról, az az, hogy a korban egyedi módon modernül gondolkodott a nők jogairól és lehetőségeiről. Hogyha érzékenyen is érintette Júlia újraházasodása, vagy irritálta is személye, feltehetőleg nem azonosulhatott a kortársaknak Júlia feletti ítéletével és hadjáratával, s márcsak azért sem vállalhatot aktívan részt ebben, mert ezt a diskurzust a Petőfi kultusz mellett a tőle magától sok esetben is idegen korabeli társadalmi normák, s elfogadhatatlan nőkkel szembeni elvárások és képzetek határozták meg.

Aki Júlia kapcsán kicsit a mendemondák mögé kíván látni, kukkantson bele egy a cikkbe, melyet Gyimesi Emese írt.

Például:

"Ugy jártok, mint a pillangó, mely a tűzbe száll."

SZENDREY JÚLIA IRODALMI PÁLYÁJÁNAK PROBLÉMAKÖREI

https://ketezer.hu/2013/07/7755/